A Fuji

A Fudzsi (japánul: 富士, nyugaton: Fuji), vagy Japánban sokkal általánosabban használt nevén Fudzsiszan (japánul: 富士山) Japán legmagasabb hegye, az ország egyik jelképe, ezért gyakran előfordul a művészetben. Külföldön hibás olvasat miatt a Fudzsijama névalak is elterjedt a Fudzsiszan helyett, Japánban azonban ez egyáltalán nem használatos, legfeljebb régi irodalmi szövegekben fordul elő, de akkor is Fudzsi no jama formában.

A Fudzsi név eredete tisztázatlan. Az egyik magyarázat szerint a Fudzsi az 不二 összetételből ered(nem + kettő), ami páratlant jelent. A másik magyarázat szerint az eredete 不尽 (nem + vég), vagyis végnélküli. A legnépszerűbb népi etimológia szerint a hegy neve harcosokban bővelkedőt jelent, amelyet a 富士 (bőséges vagy gazdag + harcos) kínai írásjelek jelölnek. Mások ezt mondják: A nevét a tűzistennőről kapta, s a japánok számára évezredek óta a tökéletes szépséget testesíti meg.

Úgy gondolják, hogy először egy névtelen szerzetes mászta meg 663-ban. Mivel ősidők óta szent hegynek számít, a Fudzsi-hegy környéke tiltott terület volt a nők számára egészen a Meidzsi-korig. A Fudzsi-hegy gyakori téma a japán művészetben. A leghíresebb Hokuszai mesterműve, a Fudzsi-hegy 36 képe. A japán irodalomban is korszaktól függetlenül gyakran említik, sok versnek is ez a témája. A Fudzsi-hegynek harci hagyományai is vannak: a régi szamurájok a hegy lábánál szoktak volt edzeni, közel a jelenlegi Gotemba városhoz.

A Fudzsi-hegy kialakulásában a vulkáni tevékenység négy különálló szakaszát azonosították. Az első szakasz, Szen-komitake, egy andezit-magból áll, amelyet nemrég tártak fel a hegy mélyében. Utána következett a Komitake Fudzsi, egy bazalt-réteg, amelyről feltételezik a tudósok, hogy több százezer évvel ezelőtt jött létre. Körülbelül 100 000 évvel ezelőtt alakult ki a "Régi Fudzsi", a Komitake Fudzsi tetején. Az "Új Fudzsi" kora kb. 10 000 évre tehető.

A vulkánt kitörésének kockázata manapság az alacsony szinten áll. Utolsó kitörésére 1707-ben, az Edo-korszakban került sor.