A Parícutin

A Parícutin (Paricutín) tűzhányó Mexikó területén, Michoacán államban.

Centrolabiális vulkántípus, melynek jellemzői, hogy kitörései hosszan elnyúló és széles láva- és tufatakarókat hoznak létre, amelyen vulkáni kúp alakul ki, valamint monogenetikus, azaz egyszeri kitörés eredményeként alakult ki. A kúp szerkezetét tekintve hamukúp, melyet apró piroklasztitok és vulkáni hamu építenek fel.

Története:

1943. február 20-án a Mexikói-felföldön található Paricutin falu határában keletkezett, egy Dionisio Pulido nevű farmer gabonaföldjén. A felszínen földrengéssel kísérve megjelenő hasadékból kezdetben füst és kéngőz szállt fel, a gázexhalációkat követően a felboltozódó repedésből még aznap este vulkáni bombák repültek ki villámlástól kísérve. Másnapra, az egyre erősödő vulkanikus tevékenységeknek köszönhetően tíz méteres salakkúp jött létre, mely még aznap elérte az 50 méteres magasságot. A kezdeti robbanásos kitörések közepette 1943 őszén mellékkráter keletkezett, ezt követően, 1944-ben lávafolyások indultak meg a vulkánból, a láva túlnyomórészt a kúp lábánál keletkezett kis nyílásokból jutott a felszínre, nem pedig a kráterből. A vulkáni tevékenység 1949-ben egyre csökkent, egészen 1952-ig, amikor a kitörés véget ért.

A kilenc év alatt 2 milliárd m³ hamu és láva jutott a felszínre, a láva 25 km²-t borított be, és gyűrűszerűen vette körül a kúpot. Két falu, Parícutin és San Juan Parangaricutiro a kitörés során elpusztult. A tűzhányó tengerszintfeletti magassága 2774 méter, de magának a vulkáni kúpnak csupán 457 méter, de ez kilenc év és tizenkét nap alatt jött létre.