A Colima
Mexikó vulkáni tengelyének a nyugati végén a két Colima rétegvulkáni kúpja 1500 m-es, gyöngén szabdalt vulkáni fennsíkból emelkedik ki a 19,5° é.sz.-en, mindössze 80 km-re a Csendes-óceántól. Ezért a kúpok az év nagyobb részében sűrű felhőben vannak. Így dúsabb aljnövényzetű sűrű erdők borítják. Mindezek következtében sokkal hatékonyabb a mállás, és a külső lejtőkön a keletebbre meghatározóan fontos aprózódás teljesen háttérbe szorul. tehát a lepusztulás egész menete megváltozik.
A terjedelmes vulkáni fennsíkot csak néhány 10 m (10-30 m) mély völgyek szabdalják ritkán, amelyek a vulkáni kúpokról a peremek felé tartanak. A peremeken viszont sok rövid, 10-20 m mély völgy vágódott be. A kúpok lejtőibe az esővizek sugaras völgyhálózatot véstek, igaz, nem sűrűn.
A leghatékonyabb pusztító erő tehát itt a mállás. A sziklafalakat, felszíneket, a leszakadt tömböket és a nagyobb törmeléket egyaránt általában vastag moha fedi és mállasztja. Ezért a lávafalakon is nehéz és veszélyes a mászás, mert kapaszkodás közben a mállott szikla leválik, kézben marad. Itt a mállás felületileg, a lefolyó bőséges esővizek pedig vonalasan - árkok, majd völgyek bevágódásával - hatékonyan pusztítanak. A sűrű növénytakaró viszont az erős és tartós esőzések közvetlen hatásától véd, mállasztó hatása azonban nagyon jelentős.
A két kúp között lényegesek a különbségek. A Nevado de Colima a magasabb (4350 m), csapadékosabb, csúcsáig erdős, dús aljnövényzettel. Tetejét az év nagyobb részében hó fedi. Ez az idősebb, ezért pleisztocén, fiatal andezitkúpja már erősen roncsolt, krátere erodálódott, a sugaras völgyhálózat a kúpot is felszabdalta, nagyobb völgyei 100 méternél is mélyebbek.
7 km-rel délebbre a Volcan de Colima alacsonyabb (3960 m). Az erdők északi felében is csak 3000 m-ig, délen pedig csupán 2500 m-ig hatolnak fel. A meredek szabályos andezitkúp kopár, csak gyér bozót húzódik az oldalára. Kevésbé szabdalt, a nagyobb völgyek is csak 30-60 m mélyek. 1800 m átmérőjű, 250 m mély krátere még ép. A meredek kráterfal kőpergéssel és sziklaomlással kezd pusztulni. Mindennek magyarázata az, hogy Mexikó egyik legaktívabb tűzhányója. 1914-ig csaknem minden esztendőben működött, legutóbb pedig 1957-ben. Tehát még épülő vulkán, pusztulása éppen csak megkezdődött.
A két Colimán tehát nem tudott kialakulni a magassággal az az övezetesség, ami keletebbre jellegzetes. Az erősen nedves éghajlat következtében ugyanis a Nevadón a csúcsáig hatolnak az erdők, a Volcanón pedig csak 3000 m-ig, ez ugyanis működő tűzhányó. A leghatékonyabb pusztítást a mállás végzi felületileg, a vonalas erózió pedig egyre mélyülő árkokkal és völgyekkel szabdalja.
(Dr. Székely András: Vulkánmorfológia -
ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 1997. nyomán)
bebte.hu
|