A Santa Maria
A Santa María-vulkán első följegyzett kitörése 1902-ben legalább 5000 embert megölt, és a 20. század egyik legnagyobb explóziója volt. Guatemala fölött napokra elsötétedett az ég, a vulkán délnyugati oldalán nagy kráter jött létre, és a kitörésből származó hamut még a kaliforniai San Franciscóban is észlelték. Majdnem húszévnyi nyugalom után 1922 júniusában az 1902-es kráter belsejében egy lávadóm, a Santiaguito kezdett kialakulni. Létrejötte óta a Santiaguito folyamatosan akítv volt, a dóm és a régi kráter mellett görgetegeket, a kupolától délre lévő folyókban pedig üledéklerakódást hozva létre. A Santiaguito részleges összeomlása 1929-ben lávafolyamokat indított el, amelyek következtében több százan meghaltak és kárt szenvedtek a falvak és az ültetvények is. Az 1992 májusában a Santiaguitónál bekövetkezett kitörések 2000 méter magas hamuoszlopokat hoztak létre. A Santa María-vulkánt még mindig veszélyesnek tekintik, már csak annak lehetősége miatt is, hogy bekövetkezhet egy újabb, az 1929-eshez hasonló kupolabeomlás. A monszun évszakban a Santiaguitótól délre lévő folyókba ömlő vulkáni törmlék katasztrofális iszapáradatokat és árvizeket okozhat. A 120 ezres lélekszámú közeli Quezaltenango város a csúcs alatt helyezkedik el.
Michael Bright - 1001 TERMÉSZETI CSODA
GABO Kiadó, Budapest, 2005. nyomán)
bebte.hu
|