A Surtsey sziget születése

(1963)

A kitörés előzményei

1963. november 14-én 7 óra 15 perckor az Ísleifur II nevű, a Vestmannaeyjar szigetvilágát járó halászhajó szakácsa a hajótól délnyugatra sötét füstfelhőre lett figyelmes. Mivel a kapitány arra gondolt, hogy egy hajó gyulladt ki, az Ísleifur II megközelítette a füstfelhőt. Ekkor vették észre, hogy ez egy tenger alatti vulkánkitörés.

Bár a kitörés váratlan volt, néhány jel megelőzte a közelgő vulkáni aktivitást. Egy héttel korábban a reykjavíki szeizmográf apróbb rengéseket érzékelt, de a rengések helyét nem határozták meg. Két nappal a kitörés előtt egy tengerkutató hajó észlelte, hogy a környéken a víz hőmérséklete kicsit melegebb a szokásosnál. Ezzel egy időben a közeli városban, a 80 km-re fekvő Víkben, az emberek hidrogén-szulfid szagot éreztek.

Szinte biztos, hogy a kitörés november 14-e előtt kezdődött. A tenger itt 130 méter mély, így a víznyomás képes elfojtani a robbanásszerű kitöréseket. Ám ahogy a kitörések kezdtek egy vulkáni kúpot felépíteni, egyre közeledve a tenger felszínéhez, a kitörés láthatóvá vált a felszín felett is.

A kezdetek

1963. november 14-én, 11 órakor a kitörési felhő magassága elérte a néhány kilométert. Eleinte a kitörés 3 repedésen keresztül indult meg az északkelet–délnyugati irányú hasadék mentén, de délutánra ezek összeolvadtak egy nagy repedéssé. Egy héten keresztül folyamatos volt a kitörés, aminek következtében a létrejövő sziget elérte az 500 méteres hosszúságot és a 45 méteres magasságot.

A szigetet a tűzóriásról, Surturről nevezték el. Vestmannaeyjar lakói jobban szerették volna a Vesturey nevet adni a szigetnek, ami nyugati szigetet jelent. Már el is tervezték, hogy december 13-án erre a névre keresztelik, de végül mégis maradt az eredeti név.

A kitörések folytatódtak, és egyetlen kráterre koncentrálódtak, így a sziget alakja egyre inkább körszimmetrikussá vált. November 24-én a sziget már 900 méter hosszú és 650 méter széles volt. A láva és a tengervíz találkozása hatalmas robbanásokat eredményezett, aminek következtében a vulkanikus anyagok egy viszonylag kevéssé ellenálló szerkezetet vettek fel. Így a heves észak-atlanti viharok a tél folyamán már rombolták a szigetet. Ennek ellenére, a további kitöréseknek köszönhetően a sziget 1964 februárjában érte el legnagyobb méretét, ekkor átmérője 1300 méter volt.

A kitörések során légköri elektromos jelenségeket figyeltek meg. A felszálló gőzoszlopon át narancssárga villámok cikáztak.

A sziget történetének egyik érdekes pillanata volt, amikor 1963. december 6-án Paris Match három újságírója felkereste Surtseyt. 15 perc elteltével a heves robbanások miatt el kellett hagyniuk a szigetet. Az újságírók viccesen francia fennhatóság alá vonták Surtseyt, erre azonban Izland gyorsan közölte, hogy mivel izlandi vizeken keletkezett a sziget, így az nyilván hozzájuk tartozik.

A maradandó sziget

Mivel a kezdeti kitörésekkor a tengervíz könnyen tudott érintkezni a felszínre törő lávával, így eleinte robbanásos kitörések jellemezték a vulkanikus folyamatot. Ennek következtében olykor 10 km magas hamuoszlop emelkedett a keletkező sziget fölé.

1964 elejére a sziget elérte azt a méretet, hogy a hasadékhoz nem tudott már könnyen hozzáférni a tenger. Ekkortól sokkal kevesebb robbanás jellemezte a vulkanikus tevékenységet. Lávakitörések és lávafolyamok vették át a főszerepet. Ennek köszönhetően az addig laza szerkezetű felszíni kőzetet beborította egy rendkívül ellenálló kőzet, ami megóvta a szigetet a gyors megsemmisüléstől. Ezek a típusú kitörések egészen 1965-ig folytatódtak, amikor is a sziget területe elérte a 2,5 km²-t.

A kitörések fokozatosan abbamaradnak

1965-re Surtseynél a vulkáni aktivitás egyre csökkent. Május végén a szigettől 600 méterre északra újabb vulkáni tevékenység indult meg. Ennek következménye egy újabb kis sziget volt, mely május 28-án jelent meg. A Syrtlingur nevet kapta. Ezek a kitörések egészen októberig folytatódtak, amikor is a sziget elérte a 0,15 km²-es területet. Amint a kitörések abbamaradtak, a szigetet hamarosan (október 24.) elnyelték a hullámok.

1965 decemberében Surtseytől 0,9 km-re délnyugatra a tengeralatti aktivitás folytatódott, és egy újabb sziget alakult ki. Ez a sziget a Jólnir nevet kapta, és az elkövetkezendő nyolc hónap folyamán magassága 70 méternyire, területe 0,3 km²-re nőtt. 1966. augusztus 8-án azonban a vulkáni aktivitás befejeződött, és a sziget – Syrtlingurhoz hasonlóan – az erózió következtében 1966 októberére vízszint alá került.

1966. augusztus 19-én a főszigeten újabb vulkánkitörések történtek, ami még ellenállóbbá tette az erózióval szemben. A kitörések azonban egyre ritkábbá váltak, és 1967. június 5-én abbamaradtak. A vulkán azóta nem tört ki. A három és fél évnyi vulkáni tevékenység során a teljes lávamennyiség körülbelül 1 km³ volt, a sziget legnagyobb tengerszint feletti magassága pedig 174 m.

A vulkanikus tevékenység befejeződése óta az erózió következtében a sziget területe egyre csökken. A sziget délkeleti oldalán egy nagy terület már teljesen eltűnt, északi oldalán pedig egy homokos földnyelv, a Norðurtangi („Északi pont”) alakult ki. A becslések szerint eddig kb. 0,024 km³ tűnt el az erózió miatt, ez a sziget eredeti tengerszint feletti tömegének kb. egynegyede.